Az egészségügyi EPSCO tanácsülésre június 16-án került sor, ahol Stelbaczky Tibor helyettes állandó képviselő mint delegációvezető és Szentes Tamás országos tisztifőorvosi feladatokért felelős helyettes államtitkár vett rész.
A magyar delegáció kifejezte aggályait a dohánytermék irányelvben 2019 májusára előirányzott nyomonkövetési rendszer előkészületeinek állását illetően. Habár Magyarország teljes mértékben támogatja a dohányirányelv célkitűzéseit és az elmúlt idők intézkedései világosan tükrözik a kormány elkötelezettségét a dohányfogyasztás visszaszorítása terén, félő, hogy a legjobb szándékok ellenére a rendszer előny kockázati viszonya negatív lesz és a pozitív eredmények elmaradása mellett a nem kívánt hatások fognak dominálni.
Hiába vezet be az EU egy globális értelemben szűk földrajzi régió tekintetében egy nyomonkövetési mechanizmust, ha az illegális termékek fő származási helyének tekintett harmadik országokban ez továbbra sem valósul meg. Egy költséges rendszer eredményeképpen a legális kereskedelmi láncban forgalmazott dohánytermékek még drágábbak lesznek, tovább növelve a feketepiacon értékesített termékek vonzerejét, és a lakosság nagyobb kitettségét a fokozottan kockázatos dohánytermékeknek.
Emellett véleményünk szerint fennáll a veszélye annak, hogy a rendszer bevezetésével a nagy dohánygyártók kiszorítják a piacról a kisebb versenytársakat, akik nem képesek a fejlesztéssel és működtetéssel járó költségek viselésére. Márpedig egy olyan megoldás, amely a verseny megszűnéséhez vezet, számunkra elfogadhatatlan.
Erre figyelemmel még inkább aggasztónak tartjuk, hogy a rendszer működésbe léptetésére rendelkezésre rövid határidő (vélhetően néhány hónap) csak további jelentős költségek mellett volna tartható. Ezért felmerül a bevezetés elhalasztásának szükségessége és a jobban figyelembe kell venni a kis gazdasági szereplők szempontjait is.
A tanácsülésen a miniszterek eszmét cseréltek az európai jogok szociális pillére egészségügyi vonatkozásait illetően. Magyarország teljes mértékben osztja a megelőző és gyógyító egészségügyi ellátásokhoz történő időbeni, elérhető magas színvonalú hozzáférés célkitűzését, azonban az elv érvényesüléséhez nincs szükség a Pillérre. Problémát jelent, hogy a Bizottság olyan indikátorokat javasol, amely a tagállamok közötti összehasonlítást az eltérő tagállami adottságokat figyelmen kívül hagyva tenné lehetővé. Ugyanakkor Magyarország elismeri, hogy vannak olyan speciális területek (pl. drága egészségügyi technológiák, közegészségügyi ellenintézkedések, egészségügyi munkaerő mobilitás), ahol az EU segítségére lehet a tagállamoknak az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés javításában.
A magyar kormány támogatja és üdvözli a gyermekelhízás, valamint a tagállamok közötti önkéntes egészségügyi együttműködés terén elfogadott két tanácsi következtetést. Az utóbbi dokumentum egyértelműen elismeri, hogy a közép-kelet-európai tagállamokon jelentős a nyomás az egészségügyi munkaerő elvándorlása miatt és ösztönözi az etikus toborzási gyakorlatokra irányuló együttműködést is.
